5 perc reflektorfény - Kocsis Dénes

2020-04-27

1) Milyen színészként az életed a négy fal között? Általában véve is, és a jelenlegi helyzetben.

Amikor vannak színházak, bennük előadások, próbafolyamatok, akkor nem sokat vagyok otthon. Szoktam is kapni néha, hogy csak aludni járok haza. A jelenlegi helyzetet kiélvezem, amennyire csak tudom. A párommal rengeteg ötletünk van, amivel a házi karanténunkat színessé tudjuk tenni. Például puzzle-t rakunk ki, edzünk, főzünk (főleg ő...), filmeket és sorozatokat nézünk. 

 2) Mi a legkedvesebb emléked gyerekkorodból?

Az, amikor megnyertük a duettpartneremmel a Kodály Zoltán Bicinium éneklési versenyt.

 3) Szakma vagy magánélet? Miként tudod összeegyeztetni a kettőt?

Sajnos sokszor a magánéletem háttérbe szorul a szakmám miatt, a rengeteg szerepem által inkább arra billen a mérleg nyelve. Szeretem a munkámat, de biztos, hogy ezen változtatni szeretnék, ha ennek az őrületnek vége, és újraindul az "élet". Több időt szeretnék majd a párommal tölteni, főleg a minőségi időre gondolok. 

4) Meséld el a legkedvesebb és a legkínosabb színházi élményedet!

Minden Mozart! előadásért hálát adok, olyan élményekkel lettem gazdagabb minden alkalommal, amik meghatározók az életemben. Az leírhatatlan, amikor kisétál az ember utolsóként a tapsrendben, és a közönség egy emberként pattan fel a nézőtéren, hogy meghálálja azt a három órát.

Kínosnak nem nevezném azt az élményt, de mindenesetre embert és színészt próbáló feladat volt, amikor a Rómeó és Júlia előadáson Vágó Bernadettel játszottuk a címszerepeket, és a kriptajelenetben, ahol felakasztjuk magunkat, nem működött a forgószínpad, így nem tudott beállni a megfelelő pozícióba az akasztáshoz. Nem lett volna biztonságos, úgyhogy el kellett játszanunk, hogy leszúrjuk magunkat. Csak annyit súgtam Detti fülébe, mielőtt leszúrtam magam, hogy "jó improvizálást!" 

5) Szerinted mi egy színész legfontosabb erénye?

Miután mi, színészek elvileg csapatjátékosok vagyunk, és egymásból táplálkozunk a színpadon, a legfőbb erénynek azt mondanám, hogy a magánéletben borzasztó erővel tudunk figyelni másokra. Persze ez is emberenként eltérő. Én ennek vagyok a híve. 

+1 Meséld el a kedvenc viccedet, vagy humoros anekdotádat!

Egyszer szem- és fültanúja voltam, hogy egy öregek otthonában az egyik társam azt a dalt kezdi el énekelni, hogy " Hívd el a kegyelet egyletet..." A dzsungel könyve, Csil dala. Nézzétek meg a szövegét... morbid, de egyben iszonyú vicces. Mindenesetre akkor, ott, diákként megtanultam, hogy a műsor összeállításánál nagyon oda kell figyelni, hogy ezeket a kellemetlen helyzeteket elkerüljük. 

Az interjút készítette: Bánkövi Dorottya

 

 

A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam, irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)

X