5 perc reflektorfény - Pesák Ádám

2020-04-22

1) Milyen színészként az életed a négy fal között? Általában véve is, és a jelenlegi helyzetben.

Ez egy rendkívüli helyzet, előtte gyakorlatilag csak aludni jártam haza, mert annyi munkám volt, (amiért egyébként nagyon hálás vagyok). Most viszont rengeteget pihenek, átgondolom az életemet, elolvasom a könyveket, amiket már rég el akartam olvasni, behozom a filmes lemaradásaimat végre, és hát nem utolsó sorban minőségi időt töltünk együtt a párommal, Janza Katóval, amire az utóbbi időben nem igazán volt lehetőségünk.

2)  Mi a legkedvesebb emléked gyerekkorodból?

Képtelen vagyok választani, annyi van. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a szüleim élményekben gazadag, csodálatos gyermekkort teremtettek nekem. Mai napig szeretek haza járni, a színház iránti rajongásom is otthon kezdődött. Garamvölgyi Andi hozott létre egy mai napig működő, csodálatos amatőr színtársulatot. Amikor velük énekelhetek, egybeforr a múlt és a jelen. Minden hazai musicalgála igazi öröm számomra.

3) Szakma vagy magánélet? Miként tudod összeegyeztetni a kettőt?

Nagyon nehezen. A pályámnak abban a kezdeti stádiumában vagyok, amikor az időm és a gondolataim túlnyomó része a szakma körül forog. Minél több színésszel, rendezővel akarok dolgozni, hogy tanulhassak tőlük. Kató ezt megérti, és maximálisan támogat, hiszen szakmabeli, neki is megvolt ez a szakasza a pályájának, és ő is rengeteget dolgozott a szerencsétlen helyzet beállta előtt. Igaz, bár nagyon szűkös keretek között, és nehéz egyeztetések árán, de mindig loptunk időt arra, hogy feltöltődjünk egymás társaságában, és megállítsuk egy kicsit a világot.

4) Meséld el a legkedvesebb és a legkínosabb színházi élményedet!

Az eddigi legkedvesebb színházi élményem, amikor a Papp László Sportarénában a Charles Dickens Karácsonyi ének című meséjéből Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi feldolgozását, az Isten pénze musicalt játszottuk a Magyarország karácsonya rendezvény keretein belül, körülbelül két éve, több mint tízezer ember előtt. Ez már önmagában felemelő érzés volt, de az a pillanat, amikor tapsrendnél újra elénekeltük a finálé dalt, és láttuk, hogy velünk együtt ordítva és huhogva énekelt és telefonnal világított a nevelőszülőkből, gyermekeikből, fogyatékossággal élőkből, örökbefogadókból és örökbefogadottakból, valamint a nagycsaládosokból álló hatalmas létszámú közönség, az leírhatatlan érzés a mai napig. Gyakran felidézem magamban ezt a magasztos emléket.


A legkínosabb pedig az, amikor még stúdiósként statisztáltam a Kocsák Tibor, Somogyi Szilárd és Miklós Tibor Abigél című musicalfeldolgozásában. Ment az előadás, éppen az első felvonás fináléja következett, és nekem be kellett volna szaladnom vödörrel a kezemben katonaként, a jobb oldali, rendezői táncjárásból a többiekkel. Bekészültem az ajtó elé, ahol be kell menni a színpad takarásába. (Azért az ajtó előtt várakoztunk, mert nem fértünk be mindannyian.) Már elkezdődött a finálé szám, de ahogy vártam a soromra, hirtelen éreztem, hogy halaszthatatlan mosdóügyeim támadtak. Figyelmesen belehallgattam a dalba, ami éppen a színpadon ment, és úgy gondoltam, hogy még gyorsan belefér kiszaladnom, mert ott volt tőlem öt méterre a mosdó. A többiek jelezték, hogy nem fogok visszaérni, de én nem figyeltem rájuk, és elsiettem. Épphogy csak elkezdtem végezni a dolgomat, fél füllel hallottam, hogy elszámoltam magam, mert már bent kéne lennem, és még kellékem sincs. Nagy sebességgel rohanásba kezdtem, közben gomboltam a nadrágomat. Odaérve az ajtóhoz rögtön kitéptem, és berontottam az első lenti páholyba, ahol egy néni felsikoltott az ijedtségtől. Elrebegtem egy bocsánatkérést, majd sietve távoztam. Azóta sem tudom, hogy kit kerítettem szívroham közeli állapotba, nagyon kínos volt, és hát mondanom sem kell, hogy nem értem be a jelenetre, ami az ügyeletes rendezőasszisztensnek is feltűnt. Szóval még dorgálást is kaptam. Mentségemre szóljon, hogy nagyon közel voltak az ajtók egymáshoz, és teljesen ugyanúgy néztek ki, na meg hát: a szükség nagy úr.

 5) Szerinted mi egy színész legfontosabb erénye?

Sok erény közül talán az a legfontosabb, hogy alázattal tudja alárendeli magát az általa megformált fiktív vagy valós karakternek, és a saját személyiségét háttérbe szorítva hitelesen tudja életre kelteni.

+1 Meséld el a kedvenc viccedet, vagy humoros anekdotádat!

- Mondja Pista bácsi, ivott-e már rossz pálinkát?
- Ittam hát, fiam!
- És milyen volt?
- Jó

Az interjút készítette: Bánkövi Dorottya

A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam, irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)

X