Interaktív tabló - Kapitány Dorottya

2020-06-22

1. Milyen képet látnál magadról legszívesebben egy tablón? Mutass nekünk egy olyan portrét, amin leginkább önmagad vagy!

Sokat gondolkodtam, hogy melyik az a fotó, ami leginkább engem tükröz, és végül azért választottam ezt, mert nyugalmat és stabilitást érzek rajta, és ezek fontos dolgok számomra. Ezt a képet három éve készítette rólam egy kollégám és barátom az utcán, csak úgy kedvtelésből, talán ezért érzem úgy, hogy a civil énemről is árulkodik.

2. Milyen út vezetett téged a Budapesti Operettszínházba?

Mióta emlékeim vannak, azóta balett-táncos akartam lenni. Óvodás koromban beírattak a szüleim balettozni, és onnantól rendíthetetlenül haladtam az álmom felé. 

Zenész az édesapám, zene és énekszó kísérte a gyermekkorom, négy évig tanultam zongorázni és kórusban is énekeltem, ha időm engedte a tánc mellett. Tízévesen felvételt nyertem a Táncművészeti Főiskola klasszikus balett szakára, amit sikeresen el is végeztem. Egy évvel később egy komoly térdsérülés féléves kihagyásra és a Győri Balettből való távozásra kényszerített, de ezzel együtt új utakat és álmokat is adott az életemnek.

A felépülésem után évekig dolgoztam független táncosként itthon és külföldön, sikerült megismerkednem addig számomra nem, vagy csak kevésbé ismert műfajokkal, mint például a kortárstánc, a sztepp, vagy a hiphop, és elvégeztem a Táncművészeti Egyetem pedagógus szakát is. 

2010-ben felvételt nyertem az Experidance táncegyüttesbe, ahol 5 évig táncoltam szólista- és kartáncosként. 

2015 januárjában megláttam egy hirdetést, amelyben a Budapesti Operettszínház klasszikus balett-táncosnőt keres prózai szerepre, énektudással. Rögtön tudtam, hogy meg kell próbálnom. Legnagyobb örömömre sikerült a meghallgatás és a Fame, a hírnév ára című musical szólista -és kartáncosaként a színházhoz kerültem, majd fél évre rá állandó státuszt kaptam, mint balettkari tag, és azóta is folyamatosan játszom a színház musical és operett előadásaiban egyaránt. 

3. Mi az a három legfontosabb szakmai siker, amit elértél idáig?

1. Jelentős élmény volt számomra Bartók Béla: A csodálatos mandarin című alkotásának női főszerepét eltáncolni, az Experidance együttes szólistáival, a Miskolci Operafesztiválon 2012-ben. Táncos és zenei szempontból is új kihívások elé állított ez a produkció, és örömömre az előadást ezután a Müpa is műsorra tűzte.

2. Meghatározó számomra mind szakmailag, mind emberileg, a Fame musical Iris szerepe, amit az Operettszínházban játszhattam három évadon keresztül. Nemcsak azért fontos számomra, mert ez életem első komolyabb prózai megnyilvánulása, hanem azért is, mert Iris tragikus sorsának megformálása nagy lélektani kérdéseket állított elém, és úgy érzem így visszatekintve, hogy emberként és művészként egyaránt épülni tudtam a szerep által.

3. A végére hagytam a legkedvesebbet: nagy megtiszteltetés volt számomra 2018 telén a Maya című revüoperettben debütálni, mint énekes szereplő. A második felvonás nyitányaként, az Apacs duettben egy francia dalt énekeltem el szólóban, amit Lőcsei Jenő temperamentumos tánckettőse követett. Hihetetlen élmény volt számomra az Operettszínház színpadán egyedül énekelni. 

4. Válaszolj egy képpel is arra a kérdésre, hogy érzed magad a karantén után! Mit tanultál ebből az időszakból?

Nehéz időszak volt az elmúlt pár hónap. A türelem és az elfogadás próbatételei mellett igyekeztem hasznomra fordítani a kényszerhelyzet miatt felszabadult időt, fizikailag és mentálisan is. Sok időt töltöttem a szabadban, és bár a szeretteimet alig láttam, de sokkal többet beszéltünk egymással. 

Azt érzem, hogy nyugodtan, megújult energiákkal várom a visszatérést. Ez a kép az Operettszínházban készült a 80 napos kényszerpihenő után. 

5. Hogyan képzeled el a visszatérést a megszokott életbe? Mi lesz az első két dolgod, amit megteszel?

A hétköznapi rutint tekintve szinte már minden visszatért a régi kerékvágásba, tudok találkozni a családommal és a barátaimmal. Viszont számunkra, előadóművészek számára a szakmai újraindulás még mindig várat magára jó pár hetet. Addig két szívemhez közel álló tevékenység fogja lekötni a szabadidőmet, ez pedig az éneklés és a levegőakrobatika. Mindkettőt nagyon szeretem, és így most több időm lesz fejleszteni magamat, mint egy átlagos színházi évad közben.

6. Mit tartasz a legszebbnek és a legnehezebbnek a szakmádban?

Kihívás és kegy azaz átalakulás, ami végbemegy a színpadon szerepről szerepre. Komoly feladat testben, fejben és szívben egyaránt, hogy egy kitalált világot megelevenítve a valóság érzetét keltsük az emberekben. Egyik érzésből a másikba csapongunk, egyik személyiségből a másikba lépünk át, ahogy a műsor diktálja estéről estére, és közben, hogy ne zavarodjunk össze, meg kell őriznünk saját, tiszta önképünket. Áldásos ez a néha embert próbáló feladat, mert közben a zsigereinkig mindennél jobban emberré válhatunk.

Azért ezt a képet választottam, mert ez szakmai életem egyik legboldogabb periódusában készült, miközben mégis, minden este könnyeket kellett előcsalogatnom az arcomra a színpadon és én "boldogan sírtam"...

6+1 Árulj el magadról valamit, amit eddig csak kevesen tudtak rólad!

Ha valamit kevesen tudnak az emberről az nem véletlen... 

Viszont egy dolgot szívesen elárulok: tavasz óta mint balettmester is közreműködöm az Operettszínházban, és ez a felkérés nagyon megtisztelő számomra. 

Az interjút készítette: Bánkövi Dorottya  

Olvasta már?

A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam, irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)

X