Interaktív tabló - Kocsis Tamás

2020-06-29

1. Milyen képet látnád magadról legszívesebben egy tablón?

Az, hogy melyik fotómon vagyok a leginkább önmagam, nehezen eldönthető, pláne, hogy nem is kedvelem a konkrét fotózásokat. Ezt a képet azonban szeretem, 2019. március 15-én készült a Pesti Vigadóban, ahol a nemzeti ünnep alkalmából egy hosszú pályafutás elismeréseként megkaptam a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést. Szép és izgalmas pillanat volt.

2. Milyen út vezetett téged a Budapesti Operettszínházba?

Az út nem volt rövid, hisz már akkor sem voltam pályakezdő, amikor 2001 júliusában beléptem a színházunk kapuján. A Pécsi Művészeti Szakközépiskolában szereztem táncművész képesítést, az akkor még Táncművészeti Főiskolán - ma már Egyetemen - pedig klasszikus balett pedagógusi diplomát. Alapító tagja voltam az 1987-ben újjáalakult Szegedi Balett csapatának, ahol három évet töltöttem, majd a Pécsi Balett következett hosszú évekig. Ezekben az esztendőkben az akkori hazai és külföldi táncszcéna nagyjaitól tanulhattam, táncolhattam híres koreográfiáikban.

Imre Zoltánt, Seregi Lászlót, Eck Imrét és Herczog Istvánt kell megemlítenem a többiek előtt, és mellett. De megfordultam a Kecskeméti Katona József Színházban és a Madách Színházban is. Ezek után négy szabadúszó év következett, amit szinte végig külföldön töltöttem. Ott "kapott" el a musicaljátszás iránti rajongó kedv. Olyan sikerdarabokban vehettem részt, mint a Rocky Horror Show, a Notre Dame-i toronyőr, a Chicago, az Evita, valamint számos turné, televíziós munkák, operettek következtek a sorban. Majd 2001-ben csatlakoztam a Budapesti Operettszínház társulatához, ahol eddigi szakmai életem legsűrűbb időszaka indult el, s tart a mai napig.

3. Mi az a három legfontosabb szakmai siker, amit elértél idáig?

Elsőként azt említeném, hogy mekkora büszkeséggel tölt el, hogy még mindig a színházi világban dolgozom, immár harmincnegyedik éve. Ha csak az Operettben eltöltött, közel húsz évet veszem, itt olyan mennyiségű és minőségű, főleg zenés darabban vehettem részt, ami több táncos pályára elegendő volna. Nem tudok szó nélkül elmenni a Lévay musicalek mellett - Elisabeth, Mozart!, Rebecca, Marie Antoinette -, amelyekben nemcsak táncos, de több karakterszerepet is kaptam. A legnagyobb kedvenc, ami hosszú évekig elkísért, az Salieri alakja a Mozart!-ban, s a Halál egyik táncosa az Elisabethben. A másik egy próza feladat volt, Brecht Koldusoperájában Kimball tiszteletes harsány, igencsak ittas figurájának megformálása. De rengeteg más, sokszor több száz szériás musical sikerekben osztozhattam csodás színész, táncos, rendező és koreográfus kollégákkal.

Egy másik nagy büszkeség, hogy a 2020/21-es évadban már öt, repertoáron lévő darab koreográfusa lehetek itt, az Operettszínházban. Ezek a Musicalmesék, az Amerikai komédia, a Tajtékos dalok, a megújuló Dinner Show és a hat évad szünet után visszatérő Viktória nagyoperett. Valamint koncerteken és gálákon is megjelenhetek mint alkotó, már 2004 óta.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy 2012-től a Miskolci Nemzeti Színházban, a Thália Színházban, a Pinceszínházban, a szombathelyi Weöres Sándor Színházban is dolgozhattam koreográfusként. Az igazi nagyszínpadi alkotói munka a Chicago musicallel kezdődött, ami a szívemhez legközelebb álló, nagy sikert hozó szerelem volt.

4. Válaszolj egy képpel is arra a kérdésre, hogy érzed magad a karantén után! Mit tanultál ebből az időszakból?

A karantén ideje bennem erős, vegyes érzelmeket keltett. Egyrészt eleinte jól esett a rengeteg pihenés, hogy valóban azzal foglalkozhattam, amivel akartam. Másrészt egy idő után már hiányoztak a megszokott pörgős, zsúfolt hétköznapok. Jó lenne az új időszakban megtalálni majd az egyensúlyt, akkor is megőrizni a nyugalmat, a valódi figyelmet egymás iránt.

5. Hogyan képzeled el a visszatérést a megszokott életbe? Mi lesz az első két dolgod, amit megteszel?

Mivel nem tehetem még azt, ami az egyik legnagyobb hobbim, az utazás, s az igazi visszatérés a munkába is várat még magára, megpróbálok minél több időt tölteni azokkal, akik valóban fontosak számomra. Például Olivérrel, a keresztfiammal, aki a napokban volt ötéves.

6. Mit tartasz a legszebbnek és a legnehezebbnek a szakmádban?

Erre nehéz válaszolni. Pillanatokat lehet kiragadni, vagy nagy közhelyeket, sztereotípiákat puffogtatni. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ezen a hosszú pályán én a balett-táncosi léten túl a musicalek, operettek, prózák világát és az alkotást is megtapasztalhattam. Mindez gyönyörű, fárasztó és kínzó is tud lenni. Szép, ha megtapasztalod a nézők tomboló lelkesedését, mert akkor sikerült valami, még ha több századszorra is dolgozol végig egy előadást. Az igazi "repülés" szerintem ritka, nem éled át mindennap, de ha igen, az felemelő, megható tud lenni.

Mivel a mi szakmánkban fontos az aznapi fizikai állapot, ez nagyon megsegítheti, és nehézzé is teheti a munkát. De ez magánügy. Ahogy mi mondjuk, senkit nem érdekel a problémád. Teljesíts, s akkor learathatod a babérokat!

6+1. Árulj el magadról valamit, amit eddig kevesen tudtak rólad!

Ahogy már említettem, imádok utazni, s szerencsére rengeteg helyen megfordultam a világban. Ha lehetne, ebben a pillanatban elrepülnék Firenzébe és a Piazza della Signorián meginnék egy valódi olasz kávét, miközben számomra a világ legcsodálatosabb szobrában gyönyörködnék órákig, ami nem más, mint Cellini műve, Perseus a medúza fejével. Majd három méter magas reneszánsz csoda. De egy üres tengerparton is boldogan ülnék hosszú órákig. Az utazás számomra az álmok megvalósítása, maga a szabadság.


Az interjút készítette: Bánkövi Dorottya  

Olvasta már?

A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam, irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)

X