5 perc reflektorfény - Gubik Petra

2020-04-10

1) Milyen színészként az életed a négy fal között? Általában véve is, és a jelenlegi helyzetben. 

Az egyszerűségre törekszem. Imádom azokat a hétvégéket, amikor nem kell dolgoznom, és otthon lehetek a saját kis váramban. Hétköznapi dolgokat csinálhatok, mint a főzés, takarítás, olvasás, vagy megnézhetek egy jó filmet a kanapén fekve. Nyugalomra vágyom, harmóniára, nehezen viselem a konfliktusokat, vagy ha stresszelnek. Bőven elég, hogy a munkámban folyamatosan meg kell felelni valakinek, a közönségnek, a rendezőnek, a partnernek, a mindenkinek. A folytonos igyekvés, hogy az emberek elfogadjanak, sokszor fárasztó teher. Otthon lazításra vágyom, görcsök nélkül. Csak lenni. A jelenlegi helyzetben viszont az itthoni tevékenységeim kerültek túlsúlyba. Szinte minden nap kreatívkodom valamin. Hiányzik a színpad.

2) Mi a legkedvesebb emléked gyerekkorodból?

Ajakon, ahol felnőttem, nyaranta reggeltől estig együtt játszottunk a szomszéd gyerekekkel az utcánkban. Imádtam. 

3) Szakma vagy magánélet? Miként tudod összeegyeztetni a kettőt?

Én abban hiszek, hogy mehet a kettő együtt, csak a megfelelő embert kell megtalálni hozzá. 

Fejben kell sokszor rendet raknom, és sokat kommunikálni. Arra gondolok, ha aggaszt valami a munkahelyemen, az fontos, hogy tudjak róla beszélni a párommal, hogy megosszam vele a problémámat, így aztán ő is érti, hogy mi zajlik bennem, de nem veszi magára, ha pl. nyomottabb a hangulatom.  Ez oda-vissza igaz. Nekem fontos a szabadságérzet is, ezt valaki vagy érti vagy nem. A színház fontosságát meg nem is szeretném magyarázni már senkinek. Ez van, volt és lesz. Az életem.

4) Meséld el a legkedvesebb és a legkínosabb színházi élményedet!

Legkedvesebb színházi élményem...Ez nehéz kérdés. Minden olyan pillanatért hálás vagyok, amikor nézőként vagyok jelen, és könnyet csalnak a szemembe. 

A legkínosabb talán, amikor az egyik szerepem szóló dalában, miközben egy hullát kellett elásnom egy gödörbe, valahogy kizökkenve a megszokott lépésekből, elvétettem a pontos érkezésemet a forgószínpadon. Ahelyett, hogy a hullát játszó kollégát szépen a sírgödörbe penderítettem volna, én magam is eltűntem a színpad felszínéről. Az egész pár másodperc volt, aki épp tüsszentett, vagy jobbról balra fordította a fejét, talán észre sem vette. Aki látta, abban viszont biztos megállt az ütő. Ugyanis én a forgásban lévő színpadon a kis hullámmal együtt sikeresen beestem az éppen kinyíló sírgödörbe, mindezt háttal. Nem mondom, elég váratlanul ért, amikor egyszer csak elfogyott a lábam alól a talaj. Szerencsémre talpra érkeztem egy szivacsra. Ahogy beestem, a másik pillanatban már kászálódtam is ki, mintha mi sem történt volna. Szemem se rebbent, énekeltem, küzdöttem tovább. 

5) Szerinted mi egy színész legfontosabb erénye?

Az alázat. 

Sok minden más, alapvető tulajdonság mellett persze.

 +1 Meséld el a kedvenc viccedet, vagy humoros anekdotádat!

 Uh, ezt ma hallottam, és talán témába vág!
-Mit mond a félbevágott színésznő?
-??
-Idén két darabban játszom!

Az interjút készítette: Bánkövi Dorottya
Fotó: Németh Anna

A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam, irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)

X