5 perc reflektorfény - Angler Balázs

2020-04-13

1) Milyen színészként az életed a négy fal között? Általában véve is, és a jelenlegi helyzetben.

Az, hogy általában véve hogyan telnek a napjaim idehaza, az attól függ, éppen milyen időszakban vagyok, mennyire vagyok betáblázva feladatokkal. Előfordul, hogy több hétig csak zsonglőrködöm a szabad perceimmel, de mára már gyakorlott lettem abban, hogyan tudom úgy kihasználni a rendelkezésemre álló időt, hogy felkészült legyek, akkor is, ha éppen sokfelé kell megfelelnem. Persze vannak lazább periódusok is, ilyenkor viszont szeretem a színházi gondolataimat letenni, pihentetni.

A jelenlegi helyzet számomra többszörösen újszerű. Nemcsak a megszokott hétköznapok hiánya miatt, hanem azért is, mert a feleségemmel éppen most költözködtünk. Így most egy új helyszínen, egy új életritmusban vagyunk, ami szinte egyáltalán nem emlékeztet a néhány héttel ezelőtti, megszokott mindennapjaimra. Ez bevallom, nagyon furcsa, de öröm az ürömben, hogy legalább volt időm bekötni a mosógépet, felújítani a parkettát? :)

 2) Mi a legkedvesebb emléked gyerekkorodból?

Nagyon sok szép emlékem van gyerekkoromból, akár anyukám esti diavetítős meséire, akár a vidéki nagyszülőknél töltött nyarakra gondolok, de talán az egyik legkedvesebb az, amikor egyszer még egész kicsiként az iskolából hazaérve kértem édesapámat, menjünk le a játszótérre, erre ő azt felelte, nemsokára indulhatunk, de előbb még van egy kis dolga. Kimentem utána a konyhába, és láttam, hogy éppen egy új biciklit szerelt össze. Néhány pillanat volt, mire rájöttem, hogy a bringát én kapom, nos azt az örömöt azóta is érzem, ha visszaidézem ezt a napot!

 3) Szakma vagy magánélet? Miként tudod összeegyeztetni a kettőt?

Ez sokszor valóban komoly feladat. Forrón szeretem a szakmámat, más hivatást el sem tudnék képzelni, és ha azt a munka megkívánja, messzemenően odaadom magam, de összességében a magánéletem elsőbbségét semmilyen áron nem adnám fel.

 

4) Meséld el a legkedvesebb és a legkínosabb színházi élményedet!

A legkedvesebb színházi emlékeim mind olyanok, ahol a szakmai mellett valamiféle személyes, emberi vonatkozás is jelen van. Legutóbbi ilyen élményem, amikor évad elején be kellett ugranom az Ének az esőben című musicalbe, ahol a rendelkezésre álló rémisztően kevés időt fantasztikusan ellensúlyozta a sok kolléga és barát felfoghatatlan mennyiségű, támogató energiája. Hálás vagyok, hogy ez megtörténhetett velem!

Az egyik legkínosabb élményem, amit hirtelen fel tudok idézni, az egyik Szegény Dzsoni és Árnika előadáson esett meg velem a Raktárszínházban. A jelenet szerint a rablóvezér Ipiapacsként erőfitogtatásból egy lufit kellene kidurrantanom. Ezt egy láthatatlanul az ujjam belső felére erősített tűvel szoktam megtenni, de ez alkalommal, ahogy rácsaptam a lufira, semmi nem történt. Ekkor jöttem rá, hogy elfelejtettem felvenni a tűt. Gondoltam sebaj, majd a hónom alá szorítom, és úgy kidurran. Tévedtem, a lufi kirepült elém, és szép komótosan a földre hullott. Ekkor már kissé dühbe jöttem, és úgy voltam vele, nem kockáztatok, ráugrok két lábbal, és vége, de ismét csalódnom kellett. A lufi nagy lendülettel az első sorban ülő kisfiú arcába vágódott. Ezt se ő, se én nem értettük, mindenesetre visszaadta a lufimat, én megköszöntem, és immár végső elkeseredésemben tíz körmömet belevájva végre-valahára kilyukasztottam a fránya lufit.

5) Szerinted mi egy színész legfontosabb erénye?

Az alapvető alázat és figyelem mellett talán a bátorság. Ha egy próbafolyamat során sok mindent ki mer próbálni, mer kérdezni és mer gondolkodni.

+1 Meséld el a kedvenc viccedet, vagy humoros anekdotádat!

- Mi a különbség az elmebeteg és az idegbeteg között?
- Az elmebeteg ragaszkodik hozzá, hogy 2x2=5. Az idegbeteg tudja, hogy 2x2=4, de piszkosul idegesíti.

Az interjút készítette: Bánkövi Dorottya
Fotó: Dobai Attila és Török Anna

A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam, irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)

X