Huszka Jenőre emlékezünk

Pontosan 145 éve, 1875. április 24-én, Szegeden született az egyik legismertebb magyar operettszerző, Huszka Jenő. Édesapja törvényszéki bíró volt, a kis Jenő általa került közel már ifjú korában a zenéléshez, hiszen gyakran muzsikált otthon, ő tanította először hegedülni is. Tehetsége hamar kitűnt, már ötévesen fellépett, később pedig az akkor szegedi Városi Zenedének nevezett zeneművészeti karon folytatta tovább hegedűtanulmányait, sőt önszorgalomból még zongorázni is megtanult.

Már diákként két színpadi művet írt, egyiket közülük - nagy bátorságról és elszántságról tanúbizonyságot téve - elküldte Paulay Edének, a Nemzeti Színház akkori főigazgatójának. Bár Paulay - aki nem is sejtette, hogy egy diák első szárnypróbálgatásait olvassa épp - elutasította, ez nem szegte kedvét, sőt, kielemezte saját művét, feljegyezvén, milyen hibákat vétett, hogy ezzel is fejlődjön.

Miután leérettségizett, édesapja kérésére Pestre ment joghallgatónak, de közben beiratkozott a Zeneakadémiára is, ahol Hubay Jenő és Koessler János tanítványa lett. Három esztendő leforgása alatt mindkét egyetemet sikeresen befejezte, és bár nagyszerű állásajánlatokat kapott, úgy döntött, külföldön próbál szerencsét: Párizsba utazott, és a Lamoureux zenekar elsőhegedűse lett. Hazatérése után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban kezdett el dolgozni, ott ismerte meg Martos Ferencet, aki később a librettistája lett. Első színpadi műve, a Tilos a bemenet! című zenés bohózat premierjére 1898-ban került sor. Ekkoriban sodorta össze az élet az akkor még ismeretlen Fedák Sárival, aki annyira megihlette, hogy következő darabját neki írta: ez nem volt más, mint a Bob herceg, amelyet 1902. december 20-án mutattak be. Bár a Népszínház igazgatója kezdetben szkeptikus volt, a darab olyan nagy sikernek bizonyult, hogy ez volt az első magyar operett, amelyet külföldön - Londonban, Bécsben, Olaszországban és az USA-ban is - műsorra tűztek.

"A legnagyobb siker zúgása morajlott ma végig a Népszínházon egy magyar operett első előadásán: olyan sikeré. amelyet a sokat látott s újabban sok viszontagságot szenvedett színház mostani igazgatása alatt még nem ért meg. Két istenáldotta tehetség győzelme volt a mai est: Huszka Jenőé és Fedák Sárié. (...) Köszöntsük tehát először a fiatal mestert, aki egy elfelejtett bohózat, koncert-dalok és betét-nóták félhomályából ma kilépett a hírnév és népszerűség verőfényére. (...) Csupa új dallam, új ötlet, s valamennyi válogatott dallam, és nem köznapi ötlet." - írták a premier másnapján a Budapesti Hírlapban.

Egy év múlva, 1903-ban Aranyvirág című operettjével nyílt meg a Király Színház. Ez az időszak volt a magyar operett fénykorának kezdete.

A század elején Huszka használt először új hangokat az operett műfajában, vagyis, mondhatni, általa lett világhírű a magyar operett. Jól és következetesen építette bele a verbunkost, a magyar táncok ritmusát, a csárdást, a palotást, a népi elemeket az akkor már igen sikeres bécsi klasszikus operett bevált formai kereteibe. Nyomdokaiba később olyan nagyszerű szerzők léptek, mint például Kacsóh Pongrác, Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Jacobi Viktor, Szirmai Albert, Ábrahám Pál, és még sorolhatnánk, folytatva a sikerszériát.

Huszka Jenő 1906-ban vette el első feleségét, Lippich Leonát, akitől két lánygyermeke született. A házaspár 15 év után, 1921-ben vált el. Huszka 1928-ban újra megházasodott, Arányi Máriától egy fia született.

A komponista a zeneszerzők érdekvédelmében, szerzői jogok érvényesítésében is aktív szerepet vállalt. 1907 tavaszán megalakul a Zeneszerzők Szövetkezete, melynek alapító tagja, később elnöke lesz. 1927-ben a Kultuszminisztérium művészeti osztályának vezetője, majd miniszteri tanácsos lesz. 1930-ban a Zeneszerzők Világszövetségének alelnökévé választják, a posztot 1948-ig tölti be. 1938 szeptemberében beválasztják a Magyar Rádió Zenei Tanácsa tagjainak sorába.

Huszka 1959. december 31-én éjjel a Magyar Televízió élő adásába kapott meghívást. Beszéde során erősen meghűl, aminek elhúzódó tüdőgyulladás lett a következménye. Alig több mint egy hónappal később, 1960. február 2-án, 84 évesen, felesége karjai közt hunyt el. A budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Művei:

Tilos a bemenet (1899)
Bob herceg (1902)
Aranyvirág (1903)
Gül Baba (1905)
Tündérszerelem (1907)
Rébusz báró (1909)
Nemtudomka (1914)
Lili bárónő (1919)
Hajtóvadászat (1926)
Erzsébet (1939)
Gyergyói bál (1941)
Mária főhadnagy (1942)
Szép Juhászné (daljáték, 1954)
Szabadság, szerelem (1955)