Interaktív tabló - Babácsi Benjamin

2020-06-15

1. Milyen képet látnál magadról legszívesebben egy tablón? Mutass nekünk egy olyan portrét, amin leginkább önmagad vagy!

Most készült rólam a napokban egy rendes portré, azt szívesen használom, ha szabad!

2. Milyen út vezetett téged a Budapesti Operettszínházba? 

Az Operettszínház előtt az Operaházban táncoltam öt évig, utána pedig luxus óceánjáró hajón egy évig. Úgy volt, hogy megyek tovább hajózni, de valami azt súgta, hogy maradjak inkább itthon. Így elmentem a próbatáncra, amit januárban tartott az Operettszínház, és végül leszerződtem. Később kiderült, hogy valami nagyon azt akarta, hogy maradjak, mivel a vírus miatt, ha nem maradok itthon, akkor most munkanélküli lennék... Szóval itt is szeretném megköszönni a színháznak, hogy befogadott.

3. Mi az a három legfontosabb szakmai siker, amit elértél idáig?

Nehéz kérdés. Sok mindenre büszke vagyok, sok dologra jóleső érzéssel emlékszem vissza. Voltam Évad Kartáncosa, egy-két díjjal is gazdagodtam már, eltáncoltam több szólószerepet, (nem szeretnék nagyképűnek tűnni), mindenesetre remélem, a legfontosabbak még előttem vannak.

4. Válaszolj egy képpel is arra a kérdésre, hogy érzed magad a karantén után! Mit tanultál ebből az időszakból?

Ez a kép Kanadában készült egy gálán. Talán itt éreztem azt, amit most érzek a karantén után. Újra lehet szárnyalni, kinyílik a világ, a színház, és én kitárt karokkal lépek ki újra az ajtón. Rengeteget tanultam ebből az időszakból. Először is sokkal jobban becsülöm, nagyobb szerencsének élem meg, hogy van munkám, biztos állásom, ami most sok embernek nem adatik meg. Most nagyon megtanultam, hogy sajnos borzasztóan ki vagyunk szolgáltatva a körülményeknek, a szerencsének, és semmi sem garantált az életben. Sokszor csak akkor értjük meg ezt, amikor kicsúszik a kezünk közül valami, ami addig természetes volt. Botlottam már meg én is a színpadon és az életben egyaránt. Ezek az időszakok erősebbé tesznek és megmutatják, kik azok, akik mellettünk állnak a bajban is. Szerencsés vagyok, hogy sok ilyen embert tudhatok magam mellett.

 

5. Hogyan képzeled el a visszatérést a megszokott életbe? Mi lesz az első két dolgod, amit megteszel? 

Talán ez a kép fejezi ki legjobban azt, ahogy elképzelem a visszatérést: rengeteg munka és izzadság. De mégis mosolygok, mert azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek! Nagyon pozitívan állok az újrakezdéshez. Ez az idő szerintem arra is elég volt, hogy mindenki átgondolja, mit és hogyan szeretne elérni az életben. Én ezt munkával tudom a leginkább elképzelni, valamint a terveim megvalósításával. Állok elébe, bármit is hozzon a jövő!

Az első két dolgot talán már meg is tettem: ettem egy jót a kedvenc éttermemben, és ittam egy sört a barátaimmal.

6. Mit tartasz a legszebbnek és a legnehezebbnek a szakmádban?

Ez a kép A képfaragó című előadáson készült. Szerencsém volt, mert a karantén előtt még éppen debütálhattam a darabban. Viszonylag rövid idő alatt kellett betanulni és előadni, így az emlékeim is élesek erről az időszakról: legszebb volt számomra a közönség öröme, és az azzal járó taps a rengeteg munkámért cserébe. Nagyon különleges érzés több száz ember előtt meghajolni! Örömet szerez az ő szórakozásuk, de a sikerélmény és az elismerés is benne van a tapsban. A legnehezebb az az út, amíg a tapsig eljutok...

Sokszor nagyon megterhelő a tudat, hogy hónapokig készülsz egy szerepre, és csupán egy előadás alapján ítélik meg, hogy milyen voltál. Ez sok stresszel jár. Csak az számít, amit ott este produkálsz. Senkit nem fog érdekelni, mit tudsz a próbateremben, milyen vagy egyébként, és hogyan alakítasz, táncolsz. Az előadás számít. Egyetlen előadás nagyon sok változást tud hozni az ember életébe akár negatív, akár pozitív értelemben, és ez ijesztő tud lenni.

6+1 Árulj el magadról valamit, amit eddig csak kevesen tudtak rólad!

Van egy sziámi cicám. A baráti körömben mindenki jól ismeri a nevét. Állandóan róla beszélek, és mutogatom mindenkinek... Tudom, nem összehasonlítható a kettő, de kicsit olyan, mintha lenne egy kisfiam. Az életem nagyon üres lenne nélküle. Elképzelhetetlen számomra, hogy egy előadás után, amikor hazaérek, akkor ne várjon nyávogva az ablakban. Még egy dolog, amit nem sokan tudnak: nagyon érdekel a színészet, és régóta dilemma számomra, hogy kipróbáljam-e magam benne. Talán az egyetlen dolog, amiért komolyan elgondolkoznék azon, hogy feladjam a táncművész pályát, az a színészet.

Illetve gyerekkorom óta imádom a Disney-meséket. Az Oroszlánkirály a mai napig megríkat. Többek között az első tetoválásom is egy kis Szimba. Valamiért úgy érzem, örök gyerek maradok! :)

 Az interjút készítette: Bánkövi Dorottya

A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam, irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)

X