Interaktív tabló - Kárpát Attila

2020-07-10

1. Milyen képet látnál magadról legszívesebben egy tablón? Mutass nekünk egy olyan portrét, amin leginkább önmagad vagy!

Ez a legfrissebb portré rólam, nemrég készült az Operettszínházban. Minden további magyarázat nélkül azért választottam ezt a képet, mert úgy érzem, ezen teljesen önmagam vagyok.

 2. Milyen út vezetett téged a Budapesti Operettszínházba?

Hosszú szakmai utat tettem meg, míg végül eljutottam az Operettszínházig. A sok év alatt voltam szabadúszó, dolgoztam több társulattal és alkotóval, többek között a Szegedi Kortárs Balettel, Bozsik Yvette Társulatával, Markó Ivánnal, Duda Évával... Szerencsésnek mondhatom magam, mindig volt munkám.

A néptánc alapjait kisgyerekként a Bihari János Táncegyüttesben sajátítottam el, majd egy évet tanultam a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában. Ezután felvételt nyertem a Táncművészeti Főiskola néptánc-színházi tánc tagozatára, amelynek elvégzése után pályámat rögtön a Honvéd Művészegyüttesnél kezdhettem. Innen Szolnokra vitt az utam a Szigligeti Színházba, Román Sándor tánctársulatához, ahol alapító tagja voltam a későbbi Experidance Együttesnek. A szolnoki évek után egy ideig szabadúszóként dolgoztam, majd csatlakoztam Vári Bertalan együtteséhez, a Varidance-hez, amelynek egészen 2016 augusztusáig tagja voltam. A Szegedi Szabadtéri Játékok és a Budapesti Operettszínház koprodukciójában 2016 nyarán bemutatott Ének az esőben musicalben még külsős táncművészként léptem fel, de szeptembertől már az Operettszínház csapatát erősítettem, mint a Musical Együttes új tagja.

3. Mi az a három legfontosabb szakmai siker, amit elértél idáig?

Amit talán kiemelnék a munkásságomból, hogy Experidance-es éveim alatt alkotója voltam például az Ezeregyév című sikerdarabnak, amiben Főördögként, később pedig Ádám szerepében is láthatott a nagyérdemű, a Muskétásokban pedig Buckingham herceget alakíthattam. Továbbá megemlíteném, hogy Europa's Táncdíjat kaptunk az Experidance társulat tagjaiként, a magyar néptánc és más kortárs táncágazatok ötvözéséért, a kortárs néptánc népszerűsítéséért. Erre azóta is büszke vagyok.

Szeptemberben kezdem pályám jubileumi, 25. évét, ami itt, az Operettben is most már az 5. lesz.

4. Válaszolj egy képpel is arra a kérdésre, hogy érzed magad a karantén után! Mit tanultál ebből az időszakból?

Bevallom őszintén, hogy jólesett ez a kis kényszerpihenő, de azért a jóból is megárt a sok, és most már szeretném folytatni a munkám, hiányzik a színpad. Az elmúlt időszak megtanított arra, hogy jobban odafigyeljek a szeretteimre és értékeljem az élet apró örömeit. Ez látszik ezen a mostani fotón is, ami a kötelező bezártság utáni első kirándulásunkon készült. Jó volt végre kimozdulni a négy fal közül, a természet mindig lenyűgöz és feltöltődőm tőle.

5. Hogyan képzeled el a visszatérést a megszokott életbe? Mi lesz az első két dolgod, amit megteszel?

Először is szeretném magam újból formába hozni és minél előbb színpadra állni.

Továbbá alig várom, hogy újra űzhessem kedvenc hobbimat is, ami az életem része már 14 éve, az airsoftot. Erről még később mesélek.

6. Mit tartasz a legszebbnek és a legnehezebbnek a szakmádban?

Számomra talán az a legszebb, a legtöbbet a szakmánkban az az érzés nyújtja, amit a közönségtől kapunk egy-egy előadás alatt, után. Ha mi jól végeztük a dolgunkat, és élményt adtunk, létrejön egy adok-kapok kölcsönhatás, a boldog nézők láttán a mi lelkünket is jóleső érzés tölti el. A legnehezebb pedig talán az, hogy mivel mi is emberek vagyunk, nekünk is vannak nehéz napjaink, de attól még "the show must go on", (a shownak mennie kell tovább), bármi is ért minket a civil életben, vagy akár bent a színházban. Arra a 3 órára felelősséggel tartozunk a közönségünknek, a mi dolgunk a felhőtlen szórakoztatás estéről-estére. Ez a hivatásunk.

A két választott kép talán jól szemlélteti ezt a kettősséget, ugyanazon a helyszínen készültek, pár nap különbséggel. 2018 nyarán, Baján próbáltuk, és mutattuk be az István, a király produkciónk szabadtéri változatát. A kegyetlen időjárásra való tekintettel (volt, hogy elmosta az esti próbánkat a vihar), előfordult, hogy délután kellett próbálnunk a nagy, táncos jeleneteket, tűző napon ... a fotós pont azt a pillanatot kapta el, amikor bemondták, hogy harmadszor is visszavesszük az egyik látványos, fizikailag nagyon megterhelő számot. Az arckifejezésem szerintem mindent elmond ... :) A másik kép viszont már az előadáson készült, a közönség természetesen így láthatott esténként, átszellemülve, harci ábrázattal.

6+1 Árulj el magadról valamit, amit eddig csak kevesen tudtak rólad! 

Talán nem tudják a kedves nézők, de van egy másik énem is, ami általában hétvégenként tör elő belőlem. Gyerekkorom óta rajongok a katonákért, akik az életük árán is megvédik a hazájukat, ez számomra az egyik legtiszteletreméltóbb hivatás. Az én utam azonban nem a hivatásos katonai pálya felé vitt, így maradtam hobbi katona. Erre a tökéletes megoldást az airsoftban találtam meg, ami egy taktikai csapatjáték. Annyiban más, mint a közismertebb paintball, hogy a játékosok olyan élethű és alacsony energiájú légfegyvereket használnak, amelyek 6mm átmérőjű műanyag vagy biológialilag lebomló lőszerrel működnek, (ami nem mellesleg jóval kisebbet "csíp", mint a festékgolyó :D). Ezt a sportot, bel -és kültéren egyaránt lehet űzni, én pedig minden adandó alkalmat igyekszem is kihasználni, hogy játszhassak.



Az interjút készítette: Bánkövi Dorottya  

A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam, irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)

X