#2 Matula Class of 2020 - Az osztály: Adler Judit

2021-01-11

Matula, vigyázz!
Január 16-tól ismét az Operett online műsorán az Abigél!
Mini interjúsorozatunkban egy virtuális tablót készítünk a 7. osztály tanulóit játszókról, akik által egy héten keresztül bepillantást nyerhetünk a szigorú leánynevelő intézet diákjainak mindennapjaiba.
 
Adler Judit - Vajda


Mikor lépted át legelőször a Matula küszöbét? Milyen volt akkor s milyen most az osztály részének lenni?

2008-at írtunk, mikor elkezdtünk próbálni az Abigélre. Másfél éve voltam a színháznál, a legfiatalabbként, viszont egy olyan profi Musical Együttesbe csöppentem, ahol a fiatalság ellenére fel kellett nőni a feladatokhoz, és az akkori kollégák ebben kivétel nélkül, mind a segítségemre voltak. Talán valaki nem is tud róla, hogy egy adott pillanatban  épp tőle lestem el valamit, ami azóta is elkísér a pályámon. Akkor ott az Együttes lányai nagyon együtt pulzáltak, szó szerint, minden nap együtt sírtuk és nevettünk.
Nagyon szerettem!

12 év elteltével, most egy minden formájában új osztályba kerültem, csak épp már a "idősebb" matulás lányokat erősítem. Ez egy teljesen másik generáció. Új színekkel, új energiákkal, ami szerintem mindig pezsdítő jelleggel tud hatni egy produkcióra.


Rengeteg előadást élt már meg a darab, turnék és szerepátvételek történtek az évek alatt. Hogyan lehet mégis megőrizni a kamaszlányok játékos frissességét?

Ez érdekes, 2008-ban, tizenkilenc évesen úgy éreztem, nagyon megérintett ez az előadás, én és a Szabó Magda által megírt történet szereplői majdnem azonos korúak voltunk, szinte ugyanolyan üdék és naivak voltunk, mint a regénybeli Matulás lányok. Már akkor is lenyűgözött, hogy az akkori Ginák, a két Vágó lány (Zsuzsi és Bernadett), hogy tudják ilyen gyönyörűen játszani a szerepüket...

Sok év kihagyása után az online streamnél  már teljesen világossá vált, hogy ezekhez a karakterekhez tapasztalat kell. Jó és rossz egyaránt. Egész más megvilágításba kerültek a jelenetek, és a hozzájuk tartozó érzések, állapotok is.

Az Abigél egy csodálatos musical, és hogy most benne lehettem az számomra egy igazán különleges utazás volt.

Van kedvenc jeleneted az előadásban? 

Nincs kifejezetten egy kedvencem. Szinte végig színen vagyunk és ebben a három órában  a legvidámabb pillanatoktól  a legfájdalmasabbig mindent megélünk.

Azt emelném ki, ami újra és újra felszínre tud hozni MINDENT, amit esetleg  a szőnyeg alá söpörtünk vagy egyszerűen nem volt még időnk a gyászolására. Ez a "Légi riadó" című jelenet. Ahhoz egy külön oldal kellene, hogy leírjam miket éltünk át ebben a jelenetben 2008 óta. Mindig szívfacsaró az három-négy  perc...


A vírushelyzet következtében a Budapesti Operettszínház előadásai átkerültek az online térbe. Hogy érzed most magad ebben az új, mindenki számára ismeretlen helyzetben? 

Október elején volt egy kis remény, hogy ha lassan is, de színpadon állhatunk, és ha nem is teljes létszámban de a nézőink is velünk lehetnek. Ez a reménysugár hamar elszállt. A színház rendkívül segítőkész ebben a nehéz helyzetben. Ezek az online streamelések természetesen a nézőkkel együtt nekünk is segítséget nyújtanak, mind lelki mind az anyagi helyzetünkben.

Kezdünk már hozzászokni, de megszokni nem szeretnénk, nyilván:)

Milyen kívánsággal fordulnál most Abigélhez? 

Egy kissé talán elcsépelt de egy -számomra- örök problémának a megoldásával fordulnék hozzá, ami az én életemben különösen nagy szerepet játszik, és ez nem más mint az emberi gyűlölködés. 

"Drága Abigél, kérlek segíts, hogy az emberek toleránsabbak és elfogadóbbak legyenek magukkal és egymással!"

Olvasta már?

A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam, irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)

X