#4 Matula Class of 2020 - Az osztály: Szabó Dóra

2021-01-12

Matula, vigyázz!
Január 16-tól ismét az Operett online műsorán az Abigél!
Mini interjúsorozatunkban egy virtuális tablót készítünk a 7. osztály tanulóit játszókról, akik által egy héten keresztül bepillantást nyerhetünk a szigorú leánynevelő intézet diákjainak mindennapjaiba.

Szabó Dóra - Berki és Szabó



Mikor lépted át legelőször a Matula küszöbét? Milyen volt akkor s milyen most az osztály részének lenni?

A Budapesti Operettszínház 2008. márciusában mutatta be az Abigélt a Thália Színházban. Én az akkori ősbemutatóban is szerepeltem már, így elmondhatom, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal lassan 13 éve koptatom a Matula padjait! Az érzés, amit ez a darab nyújtott akkor és most, semmit sem változott bennem! Minden Matulában töltött percet imádok és hálás vagyok, hogy még ennyi idő után is van lehetőségem a darab részesének lenni, hogy újra és újra megszavazzák nekem a bizalmat, hogy még mindig csak 16 évesnek látszom!

Mi, a Musical Együttes azon tagjai, akik benne vagyunk a német nyelvű Szépség és a Szörnyeteg turnéban is, azokban az években, amikor egy időben játsszuk a két darabot, nem szerepelünk az Abigélben, így fordulhat elő, hogy egy-egy év vagy hónap kimarad. Úgy szoktam fogalmazni, hogy minden újabb Abigél előadás egy ajándék, mert sosem tudhatjuk, lesz-e még lehetőségünk benne lenni!

Rengeteg előadást élt már meg a darab, turnék és szerepátvételek történtek az évek alatt. Hogyan lehet mégis megőrizni a kamaszlányok játékos frissességét?

Az Abigél is egy olyan musical, ami sohasem unalmas, akármit is csinál benne az ember! Szerencsés az osztály helyzete, mert szinte minden jelenetben benne vagyunk, a lánycsapat az előadás alappillére! Mindig jelen kell lenni, nem csak testben, de lélekben is, akkor is, ha a figyelem nem kifejezetten az egyénre összpontosul, mert a színpadon mindig van valami történés, olykor több helyen is egyidőben! Egyszerre játszunk, énekelünk, táncolunk, nincs idő és lehetőség sem unatkozni, "kilukadni". Azt szoktam mondani, hogy ez a csodás előadás viszi magával az embert, szereplőként is.

Valóban, nagyon sokan megfordultak már az évek alatt a Matulában, jómagam két szerepben is. Az eredeti csapatban és most a felvétel alkalmával Berkit alakítottam, de volt alkalmam a szemüveges Szabóként is játszani az előadást, amit szintén nagyon szerettem! Mindamellett, hogy Szabó egy kisszólista szerep és így kicsit hangsúlyosabb és sokszínűbb lett a feladatom, külön öröm volt számomra, hogy ilyenkor bent lehettem a hálószoba jelenetekben, amiket Berkiként mindig csak kintről, a takarásból nézhettem.

Mi "régiek" mind több szerephelyen is álltunk már a darabban, ez tud adott esetben egyfajta izgalmat adni... picit máshol állsz, kicsit mást csinálsz, máshonnan látod ugyanazt a jelenetet. Az is ad némi változatosságot, hogy az osztály tagjait játszó lányok esetében szinte minden évben van változás, így mindig az újdonság erejével hat, amikor más szempárok néznek rám a jelenetekben, új emberek állnak a megszokott jelmezekben, helyeken.

Van kedvenc jeleneted az előadásban?

Nehéz kérdés, mert szerintem minden jelenetről tudnék mondani valamit, hogy miért szeretem! Ha mégis ki kellene emelnem néhányat, akkor azt hiszem az egyik az első felvonás fináléja, a Légiriadó, a másik pedig a második felvonás közepén a Kőnig tanár úrral énekelt Jellem dal és a hozzá tartozó jelenet lennének azok. Mindkettő nagyon megható és számomra mély mondanivalójú részek.

A vírushelyzet következtében a Budapesti Operettszínház előadásai átkerültek az online térbe. Hogy érzed most magad ebben az új, mindenki számára ismeretlen helyzetben?

Őszinte leszek, nagyon furcsa érzés volt az első felvételünk közönség nélkül. Az üres nézőtér látványa, hogy nem kaptunk azonnali reakciót, legyen az akár taps, nevetés vagy egy-egy csillogó szempár...

Több ismerősöm is megkérdezte ugyanezt, hogy ők (a nézők) hiányoztak-e nekünk. Nekik is azt válaszoltam, hogy igen, nagyon de odaképzeltük őket! A rögzítésnél a hét kamera miatt azért talán tudtunk egy picit "egészségesen" izgulni, majdnem olyan volt, mint egy premier. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam rajongóktól, ismerősöktől és még a családomtól is, akik bár rengetegszer nézték már a darabjainkat élőben, azt mondták, most az online térben tényleg úgy érezték, mintha egy új előadást láttak volna! Hihetetlenül élvezték, hogy ilyen közelről látszik az arcunk és minden rezdülésünk.

Ami szintén nem megszokott - biztosan látták a kedves nézők is -, hogy a zenekart a felvételek idejére a nézőtérre ültették. Ez a zenészeknek és nekünk is újdonság és szerintem nagyban hozzájárul a szép végeredményhez! Amikor a zenészek a színpad alatt az árokban zenélnek, mi hangosításon keresztül halljuk csak a különböző hangszereket. Most viszont élőben hallgathatjuk ahogy a színház zenekara csodálatosan muzsikál, ők pedig végre láthatják is (amikor éppen nem játszanak), hogy mi zajlik ténylegesen a színpadon a fejük fölött!

Milyen kívánsággal fordulnál most Abigélhez?

Azt hiszem azt kívánnám a Csodatévő Abigéltől, hogy a szeretteim, barátaim maradjanak egészségesek, hogy minden térjen vissza a normális kerékvágásba minél hamarabb és még azt, hogy ne kelljen többé maszkot hordanunk...sohasem! 




Olvasta már?

A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam, irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)

X