#5 Matula Class of 2020 - Az osztály: Széplaki Éva

2021-01-13

Matula, vigyázz! 
Január 16-tól ismét az Operett online műsorán az Abigél!

Mini interjúsorozatunkban egy virtuális tablót készítünk a 7. osztály tanulóiról, akik által egy héten keresztül bepillantást nyerhetünk a szigorú leánynevelő intézet diákjainak mindennapjaiba. 

 

Széplaki Éva- Murai


 

Mikor lépted át legelőször a Matula küszöbét? Milyen volt akkor s milyen most az osztály részének lenni?

Debreceni születésűként Szabó Magda munkássága igazán közel állt hozzám, Vitay Georgina története pedig kiemelkedett mind közül. Rajongásig szerettem a regényt, amit évről-évre újra elővettem és úgy tudtam olvasni, mint aki először hall a csodatévő szoborról. A kultikussá vált filmet pedig minden karácsonykor megnézem, ez már hagyomány!

Stúdiós éveim alatt abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy vizsgaelőadás keretében, 2017-ben - akkor még Lengyelként- kerülhettem be a Matula óvó karjai közé. Murai karaktere pedig 2018-ban kopogtatott be az életembe, ő az, aki férjhez adja az osztályt elkezdve ezzel a bonyodalmakat, amik a lányokra várnak az intézményben. Sokáig nem hittem el, hogy én is ugyanannak az "iskolának tanulója vagyok", azokat a jelmezeket viselem, azon díszletek között élek, amiket addig csak kintről csodálhattam.


Rengeteg előadást élt már meg a darab, turnék és szerepátvételek történtek az évek alatt. Hogyan lehet mégis megőrizni a kamaszlányok játékos frissességét?

Abigél meséje időtálló és minden korosztály számára példamutató. Történet a kitartásról, az önfeláldozásról, az önfeledt játék öröméről, a hitről, amit felnőttként sem szabad elfelejtenünk. Hiszen, minden pillanatban, -legyen az könnyű, vagy nehézségekkel teli- fontos, hogy megtaláljuk azokat az erősforrásokat, kapaszkodókat, amik vezetnek bennünket a zűrzavaros időszakokon. Úgy gondolom, hogy a humor átsegíthet a próbatételekkel teli helyzeteken, ezt próbálom képviselni a szerepen keresztül. Így tudok én magam és Murai is megújulni.

Van kedvenc jeleneted az előadásban?

Egyik kedvenc jelenetem a "Férjhez megyünk mind" című szám, amiben megmutatkozik a lányok fiatalos lendülete, pezsgő játékossága, amivel a kinti háborús borzalmakat próbálják elfeledtetni és Ginának segítő kezet nyújtani.

A másik, szívemnek kedves jelenet, az első felvonás végén elhangzó "Légiriadó és kibékülés" ahol szintén egymásból építkezve kell szembenézni a kinti fenyegetettséggel. Itt egy sokkal érettebb összekapcsolódásról van szó, amit valódi könnyek és valós érzelmek kísérnek.

A vírushelyzet következtében a Budapesti Operettszínház előadásai átkerültek az online térbe. Hogy érzed most magad ebben az új, mindenki számára ismeretlen helyzetben?

Kíváncsian vártam a felvételt, milyen érzés lesz az üres nézőtérnek, nézők nélküli székeknek játszani. A Matula egy zárt hely, ahol a világtól eldugva történnek az események, haladnak életutak. Pontosan ezt éreztem, amikor megnéztem az előadást. Külső szemlélőként bele tudtam kapcsolódni a Matula vérkeringésébe, izgulni az egyes karakterekért, sorsokért. Meg tudtam látni azokat a kapcsolatrendszereket, döntéseket, amik előre gördítik az eseményeket.

A nézők visszacsatolása, amik érkeztek az előadással kapcsolatban, pedig igazán motivál és örömmel tölt el, hogy ezekben a nehéz időkben is tudtunk valami olyat nyújtani, ami kapaszkodó lehet a nehézségek közepette.

Milyen kívánsággal fordulnál most Abigélhez? 

Az "igazi" Abigél szobor, ami a filmben is szerepelt megtalálható Budapest egyik eldugott udvarában, amit én magam is többször felkerestem. Nemhogy felkerestem, hanem cetlit is dobtam a korsójába. Ha újra megtehetném, akkor azt kívánnám, hogy óvja meg azokat, akiket szeretek és ebben a nehéz időszakban hű tudjak maradni azokhoz az értékekhez, hitemhez, amiket képviselek.

A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam, irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)

X