Korhatár nélkül - staféta indul! #15

Sasvári Laura

2021-05-12

A Budapesti Operettszínház balettművészei nagyszabású produkciója, a Korhatár nélkül - Táncest május 14-én debütál online színpadunkon!  A két felvonás különleges élményt nyújt a balett szerelmeseinek s mindenkinek, akik szeretik, ha a klasszikus elegancia könnyed humorral társul.

Interjúsorozatunkban bemutatjuk a Táncest résztvevőit, valamint lehetőséget adunk nekik, hogy átadva kollégáiknak a stafétát, egymástól is kérdezzenek!

A fotót készítette: Art&Lens Photography

Babácsi Benjamin előző részben továbbadott kérdése: - Nem csak a testi, a mentális felkészültséget is fontosnak tartom, így a kérdésem is erre irányul: Hogyan készülsz fel mentálisan egy adott előadásra?
Ahhoz hogy a legjobb formámat nyújtsam, teljes biztonsággal a testemben kell lenni a darabnak, ezért az utolsó pillanatig memorizálom, és átveszem fejben is a nehezebb mozdulatokat. Szeretek egyedül a teremben kísérletezni a lépésekkel. A színpadra lépés előtti percekben viszont már csak lenyugtatom magam, és átkattintom a gondolataimat a csak maradj fókuszban/figyelemben és élvezd mantrára. 

- Mikor jött el az a pillanat az életedben, amikor elhatároztad, a táncnak szenteled az életed?
Miután 10 évesen már a főiskolán komolyan ezzel foglalkozunk, szinte egyenes út viszi tovább az embert erre a pályára. Inkább az a kérdés hányszor érzi úgy hogy mégis váltania kéne, vagy nem ez a megfelelő számára. Eddig nekem mindig úgy alakult, hogy a színpad varázsa, a tánc különleges világa, és egy új impulzus mindig visszahozott erre az útra, akár egy új hely, akár egy új kihívás segítségével. 

- Az Operettszínház közönsége ugyan gyakran találkozik táncos produkciókkal, az ének és a próza segít megérteni az előadás cselekményét. Hogyan lehet tánccal történetet mesélni?
Ez egy elég összetett kérdéskör. Történetet mesélni gesztusokkal, arcjátékkal, dinamikával, zenével elég könnyedén lehet (például egy Rómeó és Júliát). A neoklasszikus és modernebb darabok esetén már egész más a helyzet. Sokszor ott nem is cél egy konkrét történet. Szerintem olyasmi ez, mint például egy festmény. Hangulata van, érzéseket vált ki a nézőből, impulzusokat ad, érzelmekkel játszik. Fontos minden összenézés, rándulás, érintés, hogy eljusson az üzenet. A cél sokszor annyi hogy elindítson valamit a nézőben, hogy beszippantsa, és még hazafelé is gondolatokat ébresszen benne. Például nagyon izgalmas volt Zachár Lóránt darabjában, az iránymutatása után megkeresni és felépíteni magamban azt a mondanivalót ami mindkettőnké (a koreográfus elképzelése, az én saját lelkemen, önmagamon keresztül). Számomra ez mindig sokkal izgalmasabb, mint a tánclépések tökéletes betanulása. A kettő persze nem zárja ki egymást! :)

- Mit gondolsz, miért különleges ez a Táncest?
A Táncest különlegessége leginkább, hogy az Operettszínház közönsége nagyon rég nem láthatott ilyet. Egy táncosnak mindig öröm, ha meg tudja mutatni magát, ha "birtokolhatja" a színpadot.

- Mivel szoktál/ tudsz a leginkább kikapcsolódni?
A kikapcsolódás nekem leginkább a családom, és a barátaim. Rengeteget túrázunk és amikor csak tehetem utazok. Új helyek, kalandok, kultúrák megismerése maga egy újjászületés.  
Emellett pedig rengeteget meditálok. A test mellett a szellemi tisztaság, frissesség is ugyanolyan fontos.

- Most pedig adj tovább egy kérdést!
Van-e szerepálmod vagy olyan színházi lehetőség (akár szerep, ének, koreografálás, stb.) ahol úgy érzed meg tudod mutatni egy új arcodat? 

A kérdésre Hoffmann Virág Zoé ad választ a következő részben.

A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam, irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)

X