Rózsahegyi Orsolya

1. Milyen képet látnál magadról legszívesebben egy tablón? Mutass nekünk egy olyan portrét, amin leginkább önmagad vagy!

Vidám, nyitott, de határozott természetűnek tartom magamat, szerintem a kép jól tükrözi a személyiségemet.

2. Milyen út vezetett téged a Budapesti Operettszínházba? 

2000-ben nyertem felvételt a Táncművészeti Főiskola Nádasi Ferenc Gimnáziumának klasszikus balett szakirányára, majd az iskolán belül, a főiskola évei alatt ugyanúgy a művészképzésben lehetőség nyílt moderntánc szakirány felé orientálódni, ahol végül 2010-ben szereztem meg a diplomámat.

Az iskolát hét év nagyon változatos szabadúszó időszak követte.

2017-ben az Operettszínház meghirdetett egy próbatáncot, a Szépség és a szörnyeteg előadásának nyári periódusát szerették volna külsős táncosokkal kiegészíteni, és a próbatáncot követően a színház akkori vezetősége úgy döntött, hogy alkalmi lehetőség helyett inkább felajánl egy státuszt a színház Balettkarában. Ennek az elfogadásával immáron a harmadik évadomat töltöm a társulatnál.

3. Mi az a három legfontosabb szakmai siker, amit elértél idáig?

Büszkeséggel tölt el, hogy a szabadúszó időszakom alatt számos nemzetközi és hazai produkcióban vehettem részt, leginkább a modern -és kortárstánc életben. Volt szerencsém sok koreográfussal és rendezővel együtt dolgozni.

Az Operettszínházban eltöltött három évem újabb kihívásokat jelentett számomra. Akárcsak a műfaj sajátosságait tekintem, de újdonság volt például, hogy táncművészként olykor beszélni, vagy énekelni kell a színpadon.

A legnagyobb örömet pedig természetesen azoknak a nézőknek a kedves szavai jelentették, akik egy üzenet formájában, vagy személyes megkeresésükkel mindig erőt adtak a folytatáshoz!

4. Válaszolj egy képpel is arra a kérdésre, hogy érzed magad a karantén után! Mit tanultál ebből az időszakból? 

Mindannyiunk életében váratlan fordulat volt az elmúlt időszak. Bízom benne, hogy idővel az emberek hétköznapjai, valamint a színház élete is vissza tud állni a normál kerékvágásba, ismét teltházas nézőtér előtt léphetünk színpadra.

Azért ezt a képet választottam, (amely amúgy egy forgatáson készült, láthatóan nagyon figyelem a rendező utasításait) mert szerintem most jó megfigyelőnek kell lennünk, hatékonyan kell tudnunk alkalmazkodni a visszatéréshez.

5. Hogyan képzeled el a visszatérést a megszokott életbe? Mi lesz az első két dolgod, amit megteszel?

Nagyon családcentrikus vagyok, szerencsésnek tartom magamat, mert egy összetartó családban nevelkedhettem. Emellett fantasztikus barátaim vannak. A hiányuk volt a legnehezebb a karantén időszakában, így hozzájuk fog fűződni az első két dolog, amit megteszek...

Végre találkozom a családommal, megölelem a 92 éves nagymamámat, valamint (és így most egy titkot is elárulok ezzel) a karantén ideje alatt töltöttem a 30. születésnapomat, és alig várom, hogy ennek apropóján végre mindannyian összegyűlhessünk.

6. Mit tartasz a legszebbnek és a legnehezebbnek a szakmádban?

Az előző kérdéshez kapcsolódva, mivel a családé és a barátoké a legfontosabb szerep az életemben, így a legnehezebb számomra, hogy a velük töltendő fontos eseményekről gyakran le kell mondanom (karácsonyok, esküvők, ballagások, születésnapok).

Viszont a színpadi lét katartikus élménye bőven kárpótlást nyújt a lemondásokért.

6+1 Árulj el magadról valamit, amit eddig csak kevesen tudtak rólad! 

Már egy előző kérdésben elárultam, hogy most lettem 30 éves.

Az interjút készítette: Bánkövi Dorottya