110 éve született Fényes Szabolcs

"Meggyőződésem, hogy a zenének, különösen a könnyű zenének, amellyel az életem összefonódott, a melódia a lelke, a világa, az anyanyelve. A melódia a zene sorsa és jelleme, a melódia a zenének - hogy is mondjam csak - a humánuma. Dallamától emberi a muzsika."
Fényes Szabolcs (Forrás: http://operett.network.hu/kepek/operettszerzok/fenyes_szabolcs)

110 évvel ezelőtt, 1912. április 30-án született Nagyváradon Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőnk, Fényes Szabolcs. Szülővárosában valóságos csodagyereknek tartották, már tizenegy évesen akkora sikerrel lépett fel egy jótékonysági hangversenyen, hogy a helyi lap munkatársa lelkesedve így írt róla: "A műértő közönséget is meglepte Fényes Szabolcs zongorajátéka, aki, mint egy kis zenevirtuóz, tíz percig játszott kotta nélkül nehéz operarészleteket."

Kötődése a zenéhez családi örökség: édesapja, Fényes Loránd mérnök volt, aki vonzódott a művészethez és nótaszerzéssel is foglalkozott.Fiát eredetileg jogásznak szánta, ám amikor Szabolcs - úgy tizenkét éves korában - bejelentette, hogy híres zeneszerző akar lenni, édesapja beleegyezett, s mindenben támogatta őt, így Nagyvárad után Budapesten folytatta pályafutását. Apja vitte el a kamasz fiút az operett fellegvárába, a Király Színházba is, ahol Lázár Ödön igazgatónak és Marion Sándor zenekiadónak előzongorázott műveiből. Mindketten azt tanácsolták, hogy előbb inkább tanulja meg a zene mesterségét. Így került a Zeneakadémia híres zeneszerzés tanárához, Siklós Alberthez, akinél magánúton kezdte meg tanulmányait, s tőle szerezte komolyzenei ismereteit, amelyek nélkül az igényes könnyűzene elképzelhetetlen. Mire elérkezett az érettségihez, már hat évfolyamot abszolvált nála. Siklós olyan tehetségesnek tartotta, hogy maga mellett akarta tudni tanársegédként.

Alig múlt tizennyolc éves, amikor a Fővárosi Operettszínház bemutatta A hárem című zenés játékát. Az ifjú tehetségre felfigyelt a kor legnépszerűbb szövegkönyvírója, az Ábrahám Pál távoztával szerzőtárs nélkül maradt Harmath Imre, és megkereste a Maya szövegkönyvével. Fényes Szabolcs két hét alatt készült el a zenével, és a darab - főszerepben Honthy Hannával - bombasiker lett, azóta bejárta szinte az egész világot.
Gramofonfelvétel a Mayából (archív fotó a Színházi Élet című lapból)

Fényes ezután sorra írta a fülbemászó zenéket, majd a harmincas évek elején, a nagy gazdasági válság alatt ő is külföldön próbált szerencsét: Bécsben, Berlinben, Párizsban filmzenék komponálásából tartotta el magát.

1935-ben Berlinben tervezték a Maya világpremierjét, de a náci Harmadik Birodalomban a librettista Harmath és a kiszemelt primadonna, Alpár Gitta származása miatt ebből nem lehetett semmi.

Barátai biztatására 1942-ben megpályázta és el is nyerte a majdnem csődbe jutott Operettszínház igazgatását. A tisztséget 1949-ig töltötte be, ezalatt a nehéz időkben a Latabár testvérek és Honthy mellett Karády Katalin, Mezei Mária, Tolnay Klári, Csikós Rózsi, Turay Ida, Somogyi Nusi fémjelezte társulat szolgált vigaszul a közönségnek.

1949-ben, az Operettszínház államosításakor a Vidám Színpadhoz helyezték át zenei vezetőnek, majd 1957-60 között ismét az Operettet irányította. Az 1960-as, 1970-es években bemutatott színpadi művei között volt a Latinovits Zoltán vendégszereplésével színpadra vitt A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak, a Lulu és a Florentin kalap.
Fényes Szabolcs (forrás: Fényes Szabolcs zeneszerző tisztelőinek oldala)

Fényes Szabolcs a könnyűzene egyik legnépszerűbb hazai művelőjeként kedvelt filmzene-komponista is volt. Százharmincegy film muzsikáját írta, köztük az Egy szoknya, egy nadrág, a 2x2 néha öt, az Esős vasárnap, a Fűre lépni szabad, a Dollárpapa című sikerfilmekét. Több mint fél évszázad alatt 45 operettet és színpadi művet komponált, három önálló nagylemeze is megjelent.

Fényes Szabolcs 1986. október 12-én hunyt el. Művészi teljesítményéért 1964-ben Erkel Ferenc-díjjal, 1972-ben érdemes, 1980-ban kiváló művész címmel tüntették ki. Halála után díjat neveztek el róla, amelyet a könnyűzene legkiválóbbjai kaphatnak meg.

A kiváló zeneszerző emlékét hamarosan szobor is őrzi a Budapesti Operettszínházban. Párkányi Raab Péter Kossuth-díjas szobrászművész alkotásának leleplezésére színházunk centenáriumi évadában, 2023-ban kerül sor. 

forrás: Nemlaha György, mti, Budapesti Operettszínház