"A szándék jó, s a jó szándék ajándék. Föl a függönyt! És kezdődjék a játék!"

"Az első világégést és az azt követő nemzetcsonkítás után ugyanúgy szükség volt a szellemi-lelki táplálékra, mint ma. Épp, hogy magához tért a nemzet, az ország, a főváros, máris új színház nyitotta meg kapuit. Az 1894-ben Somossy Károly által megálmodott és megépített Orfeumból ma száz esztendeje, 1922. december 23-án színház lett, majd 1923. február 9-én Fővárosi Operettszínház. Így állandó kőszínházi otthona lett annak a csodálatos összművészeti műfajnak, amely egyszerre nemzeti és egyetemes, a magyar operettnek.
Ebből az alkalomból gyűltünk ma össze, hogy együtt ünnepeljük az elmúlt sikeres száz esztendőt!

Legyen ma is a szó a köszöneté!
Köszönöm mindazoknak, akik létrehozták, működtették, megtöltötték művészeti tartalommal ezt a csodálatos épületet. Köszönöm a Színház valamennyi élő és eltávozott igazgatójának, rendezőjének, karmesterének, örökös tagjának, beleértve a tiszteletbeli örökös tagokat is, alkotó-, és előadóművészének, dolgozójának, elő-, és háttérmunkásának, egyszóval mindenkinek, aki rátette életének egy bizonyos szakaszát arra, hogy ez a csodálatos intézmény sikerrel működjön, e csodálatos műfaj éljen és virágozzék!" 

Kiss-B. Atilla / Fotó: Mahunka Balázs

Ezekkel a sorokkal köszöntötte Kiss-B. Atilla főigazgató a jelenlévőket december 23-án, a Budapesti Operettszínház centenáriumi gálaestjén. 
Üdvözölte a "kerek évfordulós" művészeket, Benkóczi Zoltánt, Domonkos Zsuzsát, Oszvald Marikát és Virágh Józsefet, akik 50 éve kezdték munkájukat a teátrumban; Fischl Mónika, Faragó András és Janza Kata pedig 25 éve erősítik a színház társulatát. 

Zárásként pedig Gombaszögi Frida prológusát idézte, amelyet Heltai Jenő a színház megnyitásának ünnepére írt. 

"Sötét idők szavával bús szívedben,
ünnepre gyűlsz ma árva Budapest.
Áll az új színház, már függönye lebben,
legyen valóban ünnep ez az est.
Szálljon az ég urához hő fohász:
Maradjon ünnep ez a ház.
Szép magyar szónak, magyar muzsikának,
Magyar színészeknek szent csarnoka,
Legyen tőled száműzve a bánat
S minden csúnya, rossz és mostoha.
És ti, kiket szavam köszönt, 
Ti idelent, ti odafönt, 
Urak, nemurak, gazdagok, szegények,
Amit adunk, azt jó szívvel vegyétek.
A szándék jó, s a jó szándék ajándék,
Föl a függönyt! És kezdődjék a játék!"

Fotó: Mahunka Balázs