Energiaválság a világban, háború Európában és egy furcsán eltelt színházi évad Magyarországon, ami bizonyára egyetlen színigazgatónak és társulatnak sem lehetett könnyű. Mi történt ezalatt a centenáriumát ünneplő Budapesti Operettszínházban? Kiss-B. Atilla főigazgatóval Oláh Zsolt beszélgetett.

Amikor megnyitották az idei színházi évadot tavaly szeptemberben, és elképzelte, hogy miként zárul majd a napokban, erre számított?

Hozzávetőlegesen igen, bár időközben akadtak meglepetések és felmerülő kérdések, amikre hiteles válaszokat kellett és kell találnunk. Különösen szép nyarunk volt tavaly: mások mellett augusztusban remekül sikerült a Budavári Palotakoncertünk, kicsit később Operett Korzóvá alakítottuk a Vigadó teret, és végtelen szeretettel fogadtak bennünket Kolozsváron is, ahol Összetartozunk címmel nagyszabású gálát adtunk a Kolozsvári Magyar Napok közönségének, mintegy a rendezvény ünnepi záróeseményeként. Szeptember elején, az évadindító Operett Forgatagunkon a művészeink rajongói és az érdeklődők megtöltötték a Nagymező utcát, és kezdetét vette centenáriumi évadunk, amely 2023-as évben teljesedett ki, amit Magyarország Kormánya a magyar operett évének nyilvánított. Ez külön öröm számunkra és büszkék vagyunk rá. A Budapesti Operettszínház megnyitásának 100 éves évfordulóját centenáriumi hétvégével, gálával ünnepeltük, három napon át ünnepi díszbe öltöztünk, 62 szólista, 3 karmester, a színház teljes zenekara, énekkara, balettkara és musical együttese állított emléket az elmúlt 100 évnek. Egyszóval, nagyszerű élményekben volt része a társulatnak és a közönségnek egyaránt.

Kiss-B. Atilla a Centenáriumi Gálakoncerten | Fotó: Juhász Éva

Bemutatták Andrew Lloyd Webber Requiemjét is. Kissé szokatlan volt látni és hallani, hogy az Operettszínházban halotti misét adnak elő...

Valóban, ez nem tipikus program nálunk, viszont a társulatot többek között a sokszínűség, a diverzitás is jellemzi. Mindazok, akik velünk voltak a tavalyi nagy sikerű adventi koncertünkön, tanúi lehettek annak, hogy a történelmi egyházak képviselőivel és vezetőivel közösen adtunk hálát, ők pedig áldást kértek a munkánkra, ami megerősített bennünket. A katolikus egyházat Horváth Zoltán protonotárius kanonok esperes, a Terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz templom plébánosa képviselte, aki elmondta, hogy régóta dédelgetett álma, hogy templomi, liturgikus környezetben, a mise részeként hallhassa a világsikerű musicalszerző művét. Tavasszal, a húsvétra készülvén, Feltámadás című hangversenyünkön más vallási témájú, klasszikus zenei részletek mellett szintén felhangzott a Requiem, ami mind zenei, mind hangi előadói szempontból jelentős és igényes alkotás. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a társulatunk művészei, beleértve a zenekari, énekkari és szólista művészeket egyaránt, igen magas színvonalon képesek megszólaltatni ezt a remekművet is, de akár Mozart vagy Johann Sebastian Bach, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc míves alkotásait, amit a közönség – nem túlzás – szűnni nem akaró vastapssal hálált meg. Hittem és hiszek abban, hogy – bármennyire is elsősorban operett és musical előadásokra járnak hozzánk, de – a mi nézőink is ugyanúgy vágynak a megnyugvásra, a mélyen megélt, meghitt pillanatokra, mint ahogyan minden ember. A Feltámadás koncertünkkel átnyújthattunk nekik egy valóban lélekemelő estét.

A nézők elé került két új premierjük is, a Mária főhadnagy és a Monte Cristo grófja. Hogyan fogadták az előadásokat?

Hatalmas siker mindkét bemutatónk. A Petőfi-emlékévhez, valamint az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 175 éves évfordulójához kapcsolódva Homonnay Zsolt vitte színre Huszka Jenő nagyoperettjét március közepén. Sem az Operettszínházban, de még az Országos Széchenyi Könyvtárban sem volt elérhető a teljes kottaanyag, ezért kiterjedt kutatómunka előzte meg a próbák kezdetét. Felvettük a kapcsolatot a Kolozsvári Magyar Operával és a Győri Nemzeti Színházzal – jómagam mindkét teátrum Mária főhadnagy előadásában színre léptem évekkel ezelőtt –, és mindazt a kotta anyagot, ami hiányzott, Pfeiffer Gyula főzeneigazgató kollégám hónapokon át tartó kitartó munkával rekonstruálta. Egyébként is évek óta hatalmas, már-már zenetudósi munkát végez a színházban a különböző operettek partitúráinak kijavításával, és az eredeti zenei anyagok kutatásával, restaurálásával. Ebben az esetben különösen nagy felelősség hárult rá és rám is, hiszen a 100. évforduló első, kitüntetett figyelemmel kísért premierjéről volt szó.
 Plakát: Baska Barbara 

A közel két hónappal későbbi, vagyis a májusi bemutatónk, a Monte Cristo grófja is hosszas és komoly előkészítő munka gyümölcseként valósult meg. Megérte várni, mert az eltelt idő alkalmat, lehetőséget adott arra is, hogy a megálmodott zenei, rendezői és tervezői koncepció érlelődjön és kiteljesedjen. Új dalokat rendeltünk a szerzőktől, Vincze Balázs rendezésében pedig szemet gyönyörködtető látványvilágot, izgalmas koreográfiákat és kitűnő énekesi, színészi alakításokat láthatnak a nézők, akik a bemutatón kitörő lelkesedéssel fogadták alkotóinkat és művészeinket, és a bemutató óta, mondhatni az összes előadáson állótapsos ovációval nyilvánítják ki tetszésüket. A színház látogatottsága egyébként is a befogadóképesség határát súrolja, majd minden előadásunk telt házas és pótszékes. A társulattal együtt folyamatosan azt érezzük és tapasztaljuk, hogy töretlen a közönség bizalma az Operettszínház iránt.
Plakát: Baska Barbara

Evezzünk nemzetközi vizekre: nemrég véget ért a Csárdáskirálynő Fesztivál, amelynek keretében francia, litván és magyar Csárdáskirálynő előadásokat láthatott a közönség, és gálát is rendeztek a bordeaux-i, a kaunasi és a budapesti művészekkel közösen. Feltételezem, eddig mindenki azt kérte Öntől, hogy idézzen a litván előadás szövegkönyvéből, ezért én megkímélném ettől. Viszont érdekelne, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodtak?

Történelmi és kultúrtörténeti esemény volt, hogy a 10. Színházi Olimpiát idén Magyarországon rendezték meg, és hogy először szerepelt magyar operett a világ egyik legrangosabb, nemzetközi színházi seregszemléjén. Vidnyánszky Attila 2019 októberében bemutatott rendezése mellett a litván Kaunasi Állami Zenés Színház, valamint a francia Compagnie Lychore előadásait láthatta a közönség. Mindez jó alkalom volt arra, hogy megmutassuk: miként gondolkodnak a különböző nemzetek európai kultúrájú színházi alkotói Kálmán Imre örök érvényű remekművéről. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy a beharangozó sajtótájékoztatón társulatunk tagjai mellett részt vett Erikas Petrikas miniszter úr a Litván Köztársaság magyarországi nagykövetségének képviseletében, Pierre Pedico, a Francia Köztársaság magyarországi nagykövetségének kulturális és együttműködési tanácsosa és a Budapesti Francia Intézet igazgatója, valamint Eleni Korani művészettörténész, az Ernst Galéria tulajdonosa, a Honthy-díj alapítója, az operett nagykövete is. Itt köszönöm meg Zsolt neked, hogy rövid összehasonlító elemzéssel beavattad a sajtóesemény résztvevőit a három egymástól teljesen eltérő színházi előadás különböző formanyelvébe, dramaturgi, rendezői megfogalmazásába. Fontosnak tartom, hogy sor került a színházak további közös együttműködéseinek megalapozására, valamint nemzetközi szakmai és kultúrdiplomáciai kapcsolataik kölcsönös bővítésére is. A már említett gálán elmondott köszöntőmben, napjaink történéseire reflektálva felhívtam partnerintézményeink tagjait, vezetőit, hogy fogjunk össze annak érdekében, hogy legyen az operett a béke nagykövete! Ezalatt azt értettem, hogy remélem: győzedelmeskedni fog a józan ész és a fegyverek helyett újra a múzsák lesznek a leghangosabbak. Úgy gondolom, hogy a fesztivál idejére sikeresen abszolváltuk ezt a tételt, hiszen a nézőkkel együtt, felszabadultan örültünk egymásnak és az életnek. Ady is így fogalmaz Intés az őrzőkhöz című versében: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán, / Az Élet él és élni akar, / Nem azért adott annyi szépet, / Hogy átvádoljanak most rajta / Véres s ostoba feneségek.”
A Csárdáskirálynő Fesztivál közreműködői | Fotó: Janus Erika

Az Operettszínház produkcióit és művészeit rendszeresen látni a különböző televíziós csatornákon, és sok egyéb programot is útnak indítottak, ilyen például a Tiétek a színpad, ami a színjátszás iránt érdeklődő iskolás fiataloknak szól. Mindemellett úgy tűnik, hogy hangsúlyt kap a professzionális képzés is: nemrég vizsgáztak a színház stúdiósai, Ön pedig Homonnay Zsolttal együtt osztályvezető tanár a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ott is mostanában adnak számot a tudásukról a hallgatói?

Fontos és jelentős feladatomnak tekintem a tehetséggondozást, az utánpótlás képzést. Korábban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemről is sikerült tehetséges és magasan képzett fiatal művészek figyelmét az operett műfaja és az Operettszínház intézménye felé terelnem, és ezen igyekezetemmel egyáltalán nem hagytam fel. Az Operettszínház nagyszerű művészeiből, velük együtt nagy tudású oktatókból összeállított tanári csapattal dolgozom együtt. Másodévet végző zenés színész osztályunk növendékei az elmúlt két év alatt értékes ismereteket szereztek mind az operett, mind a musical terén. Otthonosan mozognak ugyanakkor a preklasszikus olasz, és klasszikus stílusban is, Haydn, Mozart, Beethoven darabjaiban, német dalok területén, de akár a francia sanzonok világában egyaránt. Petőfi 200 címmel Vidnyánszky Attila rendezésében a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében tisztelgett osztályunk a költőóriás emléke előtt egy egész estés előadással. Beavatásnak neveztem azt a csodálatos lehetőséget, hogy osztályunk növendékei a Nemzetközi Madách Projekt aktív részesei lehettek. Az SZFE Madách Imre születésének 200. évfordulója alkalmából a Színházi Olimpia keretében rendezte meg ezt a maga nemében világviszonylatban is egyedülálló eseményt, aminek a lényege, hogy tizenegy ország színművész növendékei együtt adták elő a teljes Az ember tragédiáját.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt - Nemzeti Színház 

Minden résztvevő nemzet a saját nyelvén szólaltatta meg azt a színt, amelyet elvállalt. Így az egyiptomit a kairói diákok, az athénit a görög hallgatók, az olasz növendékek értelemszerűen a római színt, míg a török hallgatók Konstantinápolyt keltették életre. Volt olyan is, hogy a prágai színt, illetve az eszkimó színt a bukaresti egyetem növendékei adták elő, de Párizs a francia, London a brit egyetem hallgatóitól volt látható, hallható. Jelen voltak továbbá kanadai, lengyel, sőt georgiai színművész növendékek is. Legtöbbjük jelmezekkel, kellékekkel, sőt díszletjelzésekkel is készült. A Kaposvári Egyetem színművész hallgatói a Paradicsom és a Paradicsomon kívüli színt tudhatták magokénak, a Homonnay Zsolttal közös egyetemi osztályunk pedig talán az egyik legnehezebb, utolsó, 15. színt vitte a nézők elé. A Falanszter egy teljesen nemzetközi színné lett, és számos ország sok növendéke, így a magyarok is szervesen vettek részt nagyon sok jelenetben. Elmondhatatlan, leírhatatlan az a sokszoros katarzissal felérő élmény, ami a több mint hét órán át tartó, Vidnyánszky Attila által megálmodott és megvalósított előadáson volt tapasztalható.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt - Nemzeti Színház

Mivel készülnek a következő évadra?

A jövőben is azon dolgozunk, hogy minőségi szórakoztatást, vagyis olyan unikális, exkluzív és ínyenc színházi élményeket kínáljunk a közönségnek, amilyet csakis az Operettszínházban kaphatnak meg. A szeptembertől induló új évadban bemutatjuk Az Orfeum mágusa címmel a 21. század, és egyben a harmadik évezred első magyar operettjét. Bizton állíthatom, hogy egészen nagyszerű mű van készülőben. A darab Somossy Károly fantasztikus életét dolgozza fel. A 120 éve elhunyt nagyformátumú, européer mulattató nevéhez fűződik ugyanis a Somossy Orfeum megalapítása, amely a jelenlegi Operettszínház falai között működött egykor. A zeneszerző Pejtsik Péter, a librettó és a dalszövegek írója Orbán János Dénes. Nem volt kérdés, hogy nagyívű színházi vállalkozásunkat Bozsik Yvette rendezi, a jelmezeket pedig Berzsenyi Krisztina tervezi majd. A Budapesti Operettszínház alkotói csapatához idén először csatlakozik  Ferenczfy Kovács Attila építőművész, díszlettervező, látványtervező és vizuális művész, Szabó István Oscar-díjas filmrendező többszörös alkotótársa, mások mellett A napfény íze című ikonikus mozi díszlettervezője. Az új évad másik nagyszabású bemutatója pedig Frank Wildhorn Carmen című musicalje lesz. Ez a romantikus zenés darab, mint tudjuk, egy vadóc, öntörvényű lány elképesztő történetét meséli el, viszont musicalként teljesen más környezetben, mint ahogyan azt az operában megszoktuk. A világpremierje óta mindenhol revelációszámba ment, ahol csak színpadra vitték. A Budapesti bemutató mindössze a hatodik helyszín az egész világot tekintve, és meggyőződésem, hogy itt sem lesz ez másképp, hiszen a gyönyörű zene, a fordulatos és fergeteges cselekmény és az Operettszínház kiváló művészei garanciaként szolgálnak a sikerre. A szerzőtől amióta bemutattuk, töretlen sikerrel játsszuk a Jekyll és Hyde című musicalt. A Carmen jövőre Homonnay Zsolt rendezésében kerül a nézők elé, Zsolt lázasan dolgozik az bemutató előkészítésén. Mindezeken túl folytatjuk Közelebb című sorozatunkat, műsoron tartjuk közönség kedvenc repertoár előadásainkat és gáláinkat is, és természetesen kedves nézőinkkel együtt búcsúztatjuk majd az óévet. Bízom abban, hogy már nem kell sokat várnunk, helyre áll a sokunk által vágyott rend, és visszatérhetünk a háború és a járvány előttihez hasonló biztonságos életünkhöz. Hiszen mindannyiunk közös érdeke, hogy újra megmutassuk egymásnak és a világnak mindazt, ami csak ránk jellemző, amit csak mi tudunk. Egy valamiben biztos, hogy világelsők vagyunk: ez pedig a magyar operett.